Már gyerek koromban is elbűvöltek a szép kertek. Jó volt kimenni játszani, közben rácsodálkozni a természet szépségére, összetettségére. Felfedezni a rejtett zugokban csendesen meglapuló apró csodákat, az élet megannyi formáját, sokszínűségét. Ahogyan egy magból növény cseperedik, előbújnak a rejtekükből az állatok. Megfigyelni a rovarok, madarak, kisállatok viselkedését, a tápláléklánc körforgását. A folyamatosan változó rendszert, amely mégis mindig egyensúlyban van. Jártunk a folyópartra horgászni, kajakozni, a rétre gombát szedni, az erdőbe bújócskázni. Közben akaratlanul is ránk ragadt a természet iránti tisztelet és alázat, a csendes megfigyelő szerep. 

Volt zöldséges kertünk, szőlőnk és gyümölcsösünk, ahol testközelből tapasztalhattuk meg, hogyan tudjuk alakítani a környezeti feltételeket, hogy szép és egészséges növényeket termesszünk. Jobb játszóteret el sem tudnék képzelni. Valószínűleg ezek az élmények határozták meg a későbbi pályaválasztásom, majd munkám. Ami ugyan nem volt zökkenőktől és vargabetűktől mentes, de mégis mindig visszataláltam. Növénytermesztő és növényvédő technikusként és tájgazdálkodás mérnökként végeztem, kertépítő és kerttervező vagyok. Ebben a szakmában mindegyiknek nagy hasznát veszem. 

Pályafutásom során sok kertépítő céggel dolgoztam, sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ebben a szakmában is az egyik legnagyobb kihívást a megfelelő munkatársak toborzása, a jól működő csapat felépítése jelenti. Azt hiszem mindenkinek ismerős, a lapátot támasztó segédmunkás, a csigatempó, a harmadik nekifutásra sem sikerült munka, vagy a csak utólag kiderülő hibák. Ha van valami, hát ezt biztosan senki nem szeretné. Éppen ezért mi másképp csináljuk.